Elkobzás nemzetközi szinten

A bűncselekményből származó jövedelem elkobzását nemzetközi szinten több jogforrás is előmozdítja. A bűncselekményből származó jövedelem elkobzásának előmozdításában igazi mérföldkövet az 1990. évi Strasbourgi Egyezmény, jelent, amelyet mind a 27 tagállam ratifikált. Az egyezmény célja a bűncselekményből származó javak azonosítása, felkutatása, befagyasztása és elkobzása terén való nemzetközi együttműködés előmozdítása. Ezt az egyezményt a Második Strasbourgi Egyezmény egészítette ki és tette naprakésszé.

Elkobzás az Európai Unióban

Az Európai Unió régóta hangsúlyozza a bűncselekményből származó jövedelem elkobzásának jelentőségét. Az elkobzással kapcsolatos egységes európai uniós megközelítés érdekében az elmúlt években több uniós jogi aktust fogadtak el. Az Unió jelenleg ezen eszközök megfelelő nemzeti szintű végrehajtására összpontosít.

• A bűncselekményből származó jövedelmek befagyasztásáról és elkobzásáról szóló kerethatározatot 2001-ben fogadták el. Célja annak biztosítása volt, hogy a tagállamok közös megközelítést alkalmazzanak azon bűncselekmények minimális köre tekintetében, amelyek kapcsán vagyonelkobzást kell előírniuk. Főszabály szerint ha egy bűncselekmény maximális büntetési tétele meghaladja az egy év szabadságvesztést, a nemzeti jognak biztosítania kell a bűncselekménnyel szerzett jövedelmek elkobzásának lehetőségét. A tagállamoknak értékelkobzási rendszert kell bevezetniük. A más tagállamoktól érkező megkereséseket ugyanolyan prioritással kell kezelni, mint a tisztán nemzeti eljárásokban elrendelt ilyen intézkedéseket.
• A vagyonelkobzásról szóló 2005. évi kerethatározat büntetőeljárásban elrendelt vagyonelkobzásra vonatkozó tagállami jogszabályok fokozottabb közelítésére törekszik.
• A vagyonelkobzást elrendelő határozatok kölcsönös elismeréséről szóló kerethatározat azokat a szabályokat állapítja meg, amelyek alapján egy adott tagállam igazságügyi hatóságai a tagállam területén elismernek és végrehajtanak egy másik tagállam hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságai által kiállított, vagyonelkobzást elrendelő határozatot. Az elkobzott vagyon értéke egyenlően oszlik meg a vagyonelkobzást elrendelő határozatot kibocsátó és az azt végrehajtó állam között.
• A vagyonelkobzási határozatot gyakran a vagyon befagyasztása előzi meg. Annak érdekében, hogy a hatáskörrel rendelkező igazságügyi hatóságok más tagállamok igazságügyi hatóságainak megkeresésére is végezhessenek vagyonelkobzást, 2003-ban elfogadták a vagyonnal vagy bizonyítékkal kapcsolatos biztosítási intézkedésről szóló kerethatározatot (lásd még a pénzeszközök és bizonyítékok biztosításáról szóló részt).
• Az igazságügyi hatóságok közötti gyakorlati együttműködés eredményessé tétele érdekében a vagyon-visszaszerzési hivatalokról szóló tanácsi határozat arra a nem hivatalos együttműködésre kíván támaszkodni, amely a bűncselekményből származó vagyon azonosítása, felkutatása és visszaszerzése terén működő tagállami kapcsolattartók között a CARIN hálózatban jött létre. Ez a határozat a tagállamok számára ún. vagyon-visszaszerzési hivatalok kijelölését vagy létrehozását írja elő, amelyek feladata az eredményes együttműködés és információcsere elősegítése a vagyonvisszaszerzés terén.
• 2014-ben irányelvet fogadtak el, amelynek célja a jelenlegi szabályok egyszerűsítése, valamint azoknak a fontos hiányosságoknak a pótlása, amelyeket a bűnszervezetek kihasználnak. Az irányelv meg fogja könnyíteni, hogy a tagállamok elkobozzák a harmadik felekre átruházott vagyoni eszközöket, és megkönnyíti a bűncselekményből származó vagyoni eszközök elkobzását abban az esetben is, ha a gyanúsított elmenekült. Emellett biztosítani fogja, hogy a hatáskörrel rendelkező hatóságok ideiglenesen befagyaszthassák azokat a vagyoni eszközöket, amelyek az intézkedés elmulasztása esetén eltűnhetnének.